földszint2

Az állandóság tudása

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

Lao Ce:Tao te King (Az Út és Erény könyve) Fordította: Weöres Sándor

Az állandóság tudása bejegyzés elolvasása

Egy blogger hölgyei

97 hozzászólás Írta smirgli 10 hónapja

A nők arca az, ami leginkább egyéni. Komolyabb, vidámabb és mindenféle érzéseik mozgékony tükre. A testek mondanivalója egységesebb: életörömet sugároznak. A női testalkatot banálisan három mérték jellemzi. Erről ugyan nem sokat tudunk meg az itt következő naplórészekből, a hosszú időre tekintő beszámolókat mégis tanulságosnak véltem feleleveníteni. Ezzel italo is egyetértett. (http://href.hu/x/eslx 15.hsz.) Mint írja, feljegyzései a dolgok eddig homályban maradt oldaláról szólnak, anélkül, hogy ezt az oldalt túl kívánta volna hangsúlyozni.

A barlangi művészetnek a része, később pedig a folytatása volt a mobil (hordozható) alkotások tömege. Az ábrázolt emberalakok túlnyomó többsége nő volt. Az alábbi kisplasztikák többsége az „őskőkor” felső szakaszából, 25 ezer - 10 ezer évvel ezelőttről származik, kisebb részük az „újkőkorból”. A műtárgyak témájából és stílusából az életmód egyes vonásaira is következtetni lehet.

A franciaországi Brassempouy-i Lányportré körvonalai fiatal, szabályos arcot mutatnak, de szembenézetben a mélyen ülő szemeket eltakarja a hosszan ívelő szemöldökök árnyéka. Szája egyáltalán nincs. Nyaka elegánsan hosszú:

Profilból már kivehető a vaksinak tünő bal szem és az egyenetlen orrvonal. Vélhetőleg szokatlan betegsége miatt tisztelet övezhette. Hosszú haja gondozott frizurába rendezetten omlik a vállára. Arcáról ítélve megfelelően, vagy jól táplált volt:

A következő egy akt-torzó, szintén franciaországi. XIX. századi felfedezője az egykorú álszent prüdéria hatására a Venus impudique, azaz a szemérmetlen Vénusz elnevezést adta neki, holott csak egy normális arányokkal rendelkező női test volt.

Nem kellett az álszent erénycsőszök ellenérzésétől tartani a következő torzó, a Sireuille-i Venus esetében, amely még inkább explicit módon tükrözi a test valóságát. A nő terhessége a bigott, (ám esetenként gyalázatos bűnöket is melengető) Csőszök szemében mintegy megszentelte a meztelenséget.

A szobrok mellett egy kb.15 ezer éves barlangi féldomborművel is rendelkezünk a magdaléni korszakból (Penne dans le Tarn). Két tökéletes alakú fekvő aktot ábrázol. Mindkettő olyan finom erotikát sugároz és olyan mesterien kidolgozott, hogy a szakértők nagy része először modern alkotásnak hitte. A legnagyobb tekintélynek, H.Breuil abbénak kellett a helyszínre utaznia. Nagyon aprólékosan elemezte, minden esztétikai szempontot és természettudományos eszközt igénybe vett. Tüzetes vizsgálata szerint az alkotás eredeti. Sok bizonyítéka közül az egyik az volt, hogy a féldombormű és az azt környező barlangi fal patinájának mind a vegyi összetétele, mind pedig a kora megegyezik.

Fekete vonal hangsúlyozza a meglévő részeket, piros vonal pótolja a hiányokat. A barlangban ebből még egy példány található, melyen az itt hiányzó részek is rajta vannak egy csinos fejecskével egyetemben. Hálózati képe nem elérhető.

A nő magától értetődő anyaszerepe számos kulturális funkcióval járt együtt.

A gyermek tanítását és az utánozandó magatartási minták gyakoroltatását az anya végezte. A korabeli élet egész terjedelmére kiterjedõ szókincset kellett alkalmaznia. Az emberi beszéd széles körű kibontakozása egyebek mellett ennek köszönhetõ. Az asszonyok gyűjtögető együttműködése is magával hozta a beszédérintkezés gyakoriságát. Nem véletlen, hogy az agykérgi beszédcentrumok a nõknél általában ma is erõteljesebben mûködnek, mint a férfiaknál. Utóbbiak az õskorban fõképpen a vadászat és a csoport külsõ környezetével való érintkezés szókincsét fejlesztették és alkalmazták. A tájékozódáshoz kapcsolódó intenzívebb elemzõ gondolkodás is az erõs oldaluk volt. A nyelvi kommunikáció nemcsak a gondolkodást ösztönözte, hanem az arckoponya mimikai izmait átalakítva, hozzájárult a mai emberarc létrejöttéhez is.

A kisgyereket gondozó nőknél fejlődött ki a két lábon járóknál lehetséges ölelési gesztus, ami a nemek közötti érintkezés változásaiban is fontos szerepet játszott. A fizikai érintkezés ilyen módjával társultak a gondozás, a gyengédség, a szeretet állandósuló érzései. A nõk ezért késztetést éreztek arra, hogy kifejlett ölelési és simogatási kultúrájukat nemi partnereikkel is gyakorolják. Amihez a pároknak, egyre gyakrabban szembe kellett kerülniük egymással. A párzásnak ezt a formáját néhány fõemlõs, például a csimpánz is ismeri, de náluk az ilyenfajta együttlét igen rövid ideig tart. Sok embernél történt elterjedése a nemi kapcsolathoz a szeretetteli gyengédség, figyelem és gondoskodás emocionális állapotát társította.

Most már lényegesebb lett az is, hogy ki hogyan néz ki, mert a biológiai szelekcióban is fontos párválasztásban szerephez jutott a profil, a kifejezõ szem, a homlokzat szépsége. Azok a nõi származási vonalak maradtak fenn, akiknél a szexuális vonzásnak ezek a feltételei erõsebbek voltak. Mindez újabb lépéssel vitte elõre a formák fejlõdését és szintén hozzájárult a mimikai izmok és a mai emberi arc kialakulásához.

A nõk tehát nemcsak saját gyermekeiket hozták világra és nevelték fel, hanem bizonyos értelemben az egész emberi kultúrában anyaszerepet töltöttek be.

A nők azonban pontosan ismerték a terhesség megelőzésének módját is. Ebből a (külsőre az angyalfűre hajazó) növényből a mai day after pillhez hasonló hatású főzetet készítettek:

A készítés folyamata:

Ez, és egyéb születésszabályozási módszerek fontos szerepet játszottak, egyebek közt a kezdeti időkben elterjedt vérfertőző kapcsolatok következményeinek kivédésében. Ebben a tekintetben azonban a fő kulturális cselekvésmódot a bonyolult tabukkal szabályozott exogámia jelentette. (A csoport hajadonjai csak más csoportok tagjaival „házasodhattak”, stb.)

A gyógyító munkát, a sebek ellátását szintén nõk végezték. A gyógyítás része volt az érzelmi ráhatás: énekeltek a betegnek, csakúgy, mint a csecsemõknek. Táncokkal, mimikával, egyéb gesztusokkal kísérték mindezt. Bizonyos körben ilyen, nem anyagi működések is hatottak az élet sok területén, de a bennük való hitet fokozatosan túlterjesztették ezen a körön. A vallás előtti hiedelemvilág: a mágia abból a képzelődésből alakult ki, hogy a gondolatoknak, a szavaknak hatalmuk van a reális világ fölött. A mágiát utánozzák a jelenkori templomok szertartásai is. Az õsidõkben azonban a természet feletti képzelt erõkkel nõk rendelkeztek. Ahol volt sámán, ezt a funkciót nagyon hosszú ideig nõk töltötték be. Az embercsoport vezetését egy tapasztalt vadász mellett egy idõsebb asszony látta el. Még a modern idõkben is, a megmaradt õshonos törzsek sámánjai nõi ruhát, maszkot öltenek, vagy ruhájukat nõi jelképekkel ékítik.

Korábban az ember több mint százezer éven át ragadozóként élt. Már gondolkodott, tüzet használt, eszközöket készített, szavakat formált. Mégis úgy élt, mint a többi mindenevő állat. Közös emberi normái nem voltak, csak az erősebb fölényét ismerte, a gyengébbet nem kímélte. Életformájának jellegzetes és összefoglaló kifejezése a kannibalizmus: ez szokásrend volt, nem moralitás. Kannibál tanya volt a mai Magyarországon található Subalyuk barlang is.

Különösen szűkös korokban rendszeresen megölték a gyermekek és az öregek kisebb-nagyobb részét és étrendileg fogyasztották az emberhúst. Gyilkos demográfiai szabályozást végeztek, népszaporulatra azonban szükségük volt, ezért becsben tartották a terhes nőket, akikről már a legkorábbi időktől fogva plasztikai ábrázolások is készültek, köztük az imént bemutatott.

A változás a tartósabb közösségek formálódásával kezdődött. Százezernyi év alatt új szokásrend honosodott meg. A nők együttesen kezdték védeni gyermekeiket és a szintén veszélyeztetett öregek segítségével fokozatosan megfékezték a fiatal férfiak vadállati étvágyát. Az utóbbiak függtek is az előbbiektől, mert az ennivaló nagy részét a nők gyűjtötték össze, a gyógyító füvekhez ők értettek, az eszközök elkészítése pedig jórészt az öregek dolga volt. Végül a nők döntötték el a küzdelmet, anyai gondoskodásukat a közösségre is kiterjesztve. Erőteljes harci tulajdonságaikat latba vetve, sok helyütt megölték az emberállati kannibalizmushoz ragaszkodókat. A túlélési szelekcióban végül azok a csoportok maradtak fenn, ahol a nők győztek. Győzelmük nem hozott létre a korábbi történeti leírásokban elterjedt fogalmak szerinti matriarchátust. Nem uralkodtak.

Hatásukra azonban a csoporton belül felszámolták az antropofágiát és gondoskodni kezdtek a halottak elföldeléséről, hogy mások se egyék meg őket. A megölt ellenséget, idegeneket viszont még sokáig eledelnek tartották. (A rituális kannibalizmus ennél tovább maradt fenn, pl. a lovas nomádoknál és a vikingeknél.) Jóval az istenhit és a szervezett vallások megjelenése előtt kezdett élni a csoportmorál, melynek születése ilymódon főleg a nőknek köszönhető.

Minden magyar szavunk egyezményes értelmű. Megállapodtunk arról, hogy melyik fogalmat milyen kiterjedésben használjuk. A mai nyelvben az erkölcs követelményei minden emberre érvényesek. Most is csak ezen a nyelven beszélhetünk. Ennek fogalmai szerint a csoportmorál nem erkölcs, mert nem vonatkozik fajunk minden egyedére, magára az emberre. A család, csoport, etnikum tagjait védő, a többieket akár legyilkoló szokásrend erkölcs nélküli. Az első szervezett vallásokat is ez jellemzi: a törzs, a település istene a benne lakók összetartozási szolidaritását jelképezi, a többiekkel szemben pedig az öldöklő háborúskodás hivatkozási alapja és megszentelője. A korai vallások ilyen morálja nem erkölcs. Ellenük a jelenkorban gyűlöletet szítani viszont kifejezetten erkölcstelen.

Mindez nem változtat azon, hogy a legkorábbi időkben az anyaközpontú társulások keletkezése az emberben rejlő lehetőségek kifejlődését segítette elő. Összetartásuk erősödésével bontakoztak ki a mágikus szertartások A vallások előtt a mágikus szemlélet és hit általános volt. Az őskőkorutolsó szakasza óta mágikus tiszteletben részesítették a bálványszerűen, eltúlzott nagyságú farral és mellel ábrázolt terhes nő kisplasztikákat.Fenyegetően robusztus alakjaik az állati sorba, a csoporton belüli antropofágiába való visszasüllyedés baljós következményeire is figyelmeztették azokat, akiket kellett.

Lelet Dolni Vestonicéből:

A híres zsírosfarú "Vénusz" Willendorfból:

Ez is termékenységi- és bőség-szimbólum volt. Frizurája gondosan kidolgozott, de az arcát nem látni. Ilyesmiből a világon kb. negyvenet találtak, ebből húszat Eurázsiában.

A korábban mutatott plasztikákhoz hasonló szimbólum a következő, ami már nem mobil, hanem stabil szobor, a Kr.e. hetedik évezredből. CatalHöyükben letelepedett közösség imádta. Későbbi, mint a fentiek és Cybele Istenanya kialakult tiszteleti szokásrendjéhez köthető.

A Grimaldi "Vénusz" viszont bővelkedik negroid jegyekben. Egy ezen alapuló feltételezés értelmében az európai kultúra létrejöttében az Aurignac - Cro-Magnon vonalon kívüli, közvetlenül afrikai eredetű csoportok is részt vettek, esetleg domináns szereppel. A testes „Vénuszok” eszerint az ottani, a múlt századi hottentotákéra emlékeztető nőideált testesítették meg:

Amikor az emberek még nem saját képmásukra teremtettek isteneket , ezekből a természetidegen módon elrajzolt testű és arcú asszonyszobrokból alakult ki a Nagy Istenanya kultusza. (Maria Gimbutas elmélete.) Az első panteonok (óind, sumer, görög) uralkodó istenségei nők voltak.

Az ú.n. "újabb kőkorszakban", különösen pedig annak civilizációs szakaszában megint gyakrabban ábrázoltak arányos alakú nőket is, szép körvonalú portrék készültek.

Hatezer éves női arcmás egy agyagkorsón (Tell Hasszuna):

Folytatódott az eltorzult testű, fenyegető anyaistennők kultusza, de jóltáplált, nem terhes nők kisebb méretű aktjai is láthatók ehhez hasonló arányos torzókon (Kr.e 3. évezred eleje):

Ritka leleteken sudár termetű nők egész alakos körvonalai is feltünnek (Az Eufratész melletti Mari, i.e. 2. ée.:)

A sumer szépség mintaképe, Inanna istennő arcmásának vélik:

Tisztelték szerelmi és harci istennőként, és róla is fennmaradt dagadt idomú várandós ábrázolás. A tabu hagyományai nem ismertek kizárólagos fogalmakat: szűzessége és gyermekáldása megfért a legendában.

Indiai istennő korai domborművön:

A nőket az egyiptomi családszobrok is kecsesnek mutatják:

A nők nem alkottak külön idillikus társadalmat, ugyanabban a kíméletlen világban éltek, mint a férfiak. Moralitásuk hasonló volt. A "bronz"- majd a "vaskorban" a törzsek egy részét nők vezették az ellenség elleni harcba. Jól kezelték a fegyvereket és amikor lóra ültek, a nyílvesszőjük pontossága sem maradt el a férfiaké mögött. Hátrafelé nyilazó nő:

Nyilazó nő stilizált kínai rajzon, sárkánynak ábrázolt ellenséggel:

Az csak legenda, hogy az amazonok törzsének tagjai levágatták a jobb mellüket hogy meg tudják feszíteni a nyíl idegét. Nem kellett megcsonkítani magukat és külön törzsbe szerveződniük. Egy történetíró a masszagéták női vezéréről, Tomyriszról tudósít, akinek népét a perzsa Kűrosz vérszomjas hadserege öldökölte és pusztította. Kűroszt megölték és a fejét elhozták Tomyrisznak. "Töltsetek meg vérrel egy bőrtömlőt" parancsolta emez. Így tettek. "Dobjátok bele a fejét. Ha annyira szomjazott a vérre, most kedvére ihat."

Jellegzetes a vadászat szűzies istennőjének személyiségi profilja. Diana:

Védi és segíti a szülő asszonyokat, de ha sérelem éri, kegyetlenül lenyilazza egy anya (Niobé) összes gyermekét. A jóság és a kegyetlenség együttese mindkét nem erkölcsi magatartásának a tartozéka volt.

A szüzesség, csakúgy, mint Inanna esetében, jól megfért szűzen szülésre és a hetéraságra utaló szaporodási jelképekkel. Dianát bikahere-füzérrel ábrázolták, a jelenkorban csak nagy sokára derült ki eme ékességének mibenléte.

Artemisz-Diana kultusza végül egybeolvadt a nagy istenanya tiszteletével. Csodálatos Efezoszi templomát Herosztrátosz égette porrá. A görögök újjáépítették, szebb lett, mint az eredeti. Képe:

Ezt Justinianus parancsára semmisítették meg, számos egyéb, felbecsülhetetlen értékű pogány műtárggyal együtt.

Források: http://href.hu/x/fpdd http://href.hu/x/fpdh

http://href.hu/x/fpdj http://href.hu/x/fpdk

Egy blogger hölgyei bejegyzés elolvasása

Kinyögték a történeti alkotmány fogalmát

15 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Az újonnan elfogadott alaptörvénybe meghatározás nélkül került bele. Miközben minden további jogszabálynak hozzá kell igazodnia, vagyis olyasmihez, amiről a magyar közvélemény mit sem tud. Én már régen vázlatosan megírtam, hogy miről van szó. Most a Velencei Bizottság képviselője elmondta azt, amiről magyar partnerei tájékoztatták. (M.N. 05.19. „Fundamentális változások”) Ezen a hátsó kapun keresztül a közönség is megtudhatja, mit fogadtak el a képviselői.

A magyarázat a sarkalatos törvény – korábbi, nem mai – fogalmával kezdődik. Az 1790-es évektől így nevezték a történeti alkotmányt: a legfontosabb jogszabályok összességét. Ide tartozott: „a vérszerződés , az Aranybulla, a mindenkori koronázási eskü, a hitlevél, a bécsi és a linzi béke, a Pragmatica Sanctio, az 1791-es törvények, valamint a vallásszabadságról és a nyelvről szóló szabályok. Idesorolták a Hármaskönyvet, az 1848-as és a kiegyezési törvényeket is.” Megjelölésére a talptörvény, sarktörvény, vagy alapos törvény elnevezést is ajánlották.

A mai jognyelv nem ezt, hanem a kétharmados törvényeket nevezi sarkalatosnak. A poszt témája szempontjából viszont fontosabb, hogy a fent körülírt normahalmazt vezető közjogászaink és társadalomkutatóink feudális alkotmánynak tekintik. Még fontosabb, hogy ez a „történeti alkotmány” felülírja az összes többi alkotmányos tétel alkalmazását az új alaptörvény szerint. Nem biztos, hogy a képviselők többsége tisztában volt vele, hogy mit is fogad el. Ha tudták, annál rosszabb.

Kinyögték a történeti alkotmány fogalmát bejegyzés elolvasása

Szabadság és felelősség. Az Alaptörvény tervezete. Részlet

182 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Tervezet 2011. 03. 08.

A "Szabadság és felelősség" c. Rész I.-IX. Cikke

I. Cikk

(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

(2) Magyarország elismeri az ember egyéni és a közösségek együttesen gyakorolható alapvető jogait.

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csupán a természetes személyekre vonatkoznak.

(5) A törvény alapvető állampolgári jog gyakorlását magyar állampolgársággal nem rendelkező személynek is biztosíthatja.

II. Cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

III. Cikk

(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.

(2) Tilos emberen szabad és tájékoztatáson alapuló hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

(3) Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.

IV. Cikk

(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból, és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Személyes szabadságtól való végleges megfosztásra csak bűncselekmény elkövetése miatt, jogerős bírói ítélet alapján kerülhet sor.

(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni, és írásbeli indokolással ellátott határozatban, szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

V. Cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

(3) A személyes adatok védelméért és a közérdek adatok nyilvánosságáért független hatóság felel.

VI. Cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

(2) Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében az egyházakkal együttműködik.

(3) Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

VII. Cikk

(1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.

(2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz csatlakozni.

(3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.

(4) A pártok működésének és gazdálkodásának részletes szabályait – különös tekintettel a tiszta közélet biztosítására – sarkalatos törvény határozza meg.

(5) Szakszervezetek, kamarák és más érdekképviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.

VIII. Cikk

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtószabadságot.

(3) A sajtószabadságra, valamint az elektronikus tömegtájékoztatási és hírközlési piac felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

IX. Cikk

(1) Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos kutatások értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

(3) Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a felsőoktatási intézmények tudományos és művészeti szabadságát, az állami intézmények bevételeivel és vagyonával, valamint a közpénzből nyújtott támogatásokkal való, felelős gazdálkodás érdekében – törvényben meghatározott keretek között –biztosítja szervezeti önállóságukat.

(A jogokról és kötelességekről szóló Rész további Cikkekkel folytatódik.)

Szabadság és felelősség. Az Alaptörvény tervezete. Részlet bejegyzés elolvasása

Fajtermészet

242 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

A Homo Sapiens egységes faj, az emberiségen belül nincsenek faji különbségek.A Homo Sapiens életének biológiai kereteit az ember faji természete határozza meg.

1. A húsevők közös parancsolatai

A Homo nemnek már a Sapienst megelõzõ fajai is minden ehetőt fogyasztottak, amit az alattuk tenyésző táplálékláncban találtak. Idővel fokozódó mértékben húsevõk lettek és mint ilyenek, az igazi ragadozókéhoz hasonló életmódot folytattak. A fejlett ragadozó szintén értelmes, barázdált agykérge van (neocortex), információkat képes célszerűen hasznosítani saját létfenntartására és mindezt lelkileg, érzelmileg is átélni. A Homo Sapiens sok-sok tízezer évig részben ugyancsak vadászatból és más ragadozóktól elorzott, általuk meghagyott zsákmányból élt. Sokáig maga is préda volt, majd fokozatosan a tápláléklánc csúcsára került.Túlélése azért is sikerült, mert az agyfejlődéshez szükséges, nagy mennyiségű állati fehérjére irányuló étvágyát ki tudta elégíteni.Fajtermészete tartalmazta a korábbi vadászó fõemlõsökkel közös biológiai tulajdonságokat.

A modern emberfaj genézisének összefüggő anatómiai mozzanatai, sok egyéb mellett, a függőleges testtartás, a kézfejlődés, a többszörösére nőtt agykapacitás, a permanens szaporodási képesség és szexualitás, a hosszú utódgondozás . Az agykéreg új funkciókra, a központi idegrendszeren belüli dominanciára és nagyságrendileg erősebb és magasabb minőségű emlékezési, kombinatív és asszociációs képességekre tett szert. Az állattól eltérően az ember despecializált lény, fizikailag semmiben sem különösen erős, de minden földi létformában sikerrel helytáll, száz fokos hőmérsékleti különbségekhez is alkalmazkodik, tevékenységi készsége univerzális.

A sapiens természetében benne vannak a korábbi vadászó fõemlõsökkel közös ingerek és gátlások, lelki szerkezetek, dinamikus sztereotípiák, magatartási minták is. Az állatvilággal közös tulajdonságokhoz tartoznak a külső ingerekre válaszoló, az életben maradásra, a poligám fajfenntartásra irányuló, idegi impulzusokkal és hormonokkal vezérelt serkentések és gátlások, melyeket a régi lélektan ösztönöknek nevezett. Ezek gerjesztették a szükségletérzéseit, érzelmi világának tartalmi összetevőit. Elemi magatartását a többi húsevõvel közös elsõdleges késztetések és tiltások szabályozták. Ezeket parancskészletnek nevezem. Korunk információs technológiájától eltérően, itt nem az embertől függött, hogy alkalmazza-e őket, vagy sem. „Ölj!” -így hangzott az egyik eredeti parancs. Ez vezette az õsembert, amikor saját túlélése végett vadászta a fogyasztására alkalmas élõlényeket. Mivel minden rivális ragadozónál gyengébb volt, néhány más emlõs állathoz hasonlóan az ember is csoportosan vadászott. Ez nem egyszerű falka volt, hanem beszélők együttélése, szociuma, amely már erősebb lett minden ragadozónál.

2.A második parancskészlet
A többi emlõs állattal közös kényszerekre az emberi együttélésben másodlagos késztető és tiltó parancskomplexum települt. Például, a hosszú utódgondozás által is megkövetelt állandó társaslét, a beszéd, a szerszámkészítés, a szabály- és tabukövetés, kezdetben fagyvidéken, majd általánosan a tüzhasználat, ruházkodás kényszere.

Lelki életében a társaslétre válaszoló érzelmek sokasága működött. Kifejezése és mások felé közvetítése médiumokkal: hangokkal, magatartással, gesztusokkal, mimikával, énekkel, tánccal történt. Tudott nevetni. A mindennapi kommunikáció, a társas érintkezés fő médiuma azonban a beszéd lett. Az állatok tagolatlan kommunikációja főleg a veszély, az élelem és a párzás jeleiből áll, de képtelen összefüggések, tartós ismeretek továbbítására. Ez a mi őseink számára a tagolt beszéd fokozatos kibontakozásával vált lehetővé. Ezzel együtt fejlődött ki a gondolkodás kényszere, lehetősége és vele a tisztán emberi megismerő képesség, más szóval a kognitív kompetencia. Ez fejlett emlékező, kombinációs és asszociációs képességeket feltételezett.

Az érzékleteket meghaladó kognitív megismerés első szintjén a dolgok és történések képzetei alakulnak ki. Tágyak céltalan összeillesztését mai kisgyerekekhez hasonlóan korábbi főemlösők is próbálgatták. Az ember azonban el tudta képzelni az elvégzendő cselekvést, és a holmit, amelyet aztán képes volt megalkotni. Ez volt a teremtés játéka. "Meg tudtam csinálni". Megnézte és látta, hogy jó.Ha ismeretlen tárgyat talált, azzal is kísérletezett, hogy mire lehet használni.

Az emlékezetből előhívott érzéki kép, ha annak a dolognak a lényeges tulajdonságait egységben tartalmazta, már képzet volt. Ennek révén lehetett az ember cselekvése magasabb szinten, vagyis sokkal több lépéssel előre tekintve, kiszámítottan eredmény-orientált, mint a ragadozóé. Egyetlen állat sem formálja a legegyszerűbb eszközt azért, hogy azzal valami előre kitűzött célt elérjen. Egyikük sem használja Prométheus ajándékát. Másként kifejezve, az ember közvetett lény, mindent közvetítéseken keresztül ér el, társas érintkezését, értelmi tevékenységét,eszközeit,és rengeteg másegyebet helyez maga és az elérni kívánt létfenntartási céljai közé. Ezeken a kerülő utakon összehasonlíthatatlanul többet tud elérni, mint az állat a maga direkt cselekvéseivel.

Ráadásul, a gondolkodás túllépett a képzetalkotáson és az egymáshoz hasonló dolgok, vagy jelenségek általános, közös kifejezésére fogalmakat alkotott. A tárgy okozati kapcsolatait, miértjeit és hogyanjait, külső összefüggéseit is feltárta. Ez volt a lényeg megismerésének játéka. Az ember, mint feltaláló, mint újító magasodott fel általa. Közlő értelme, eszköztára és cselekvése csak ezekkel a fogalmakkal tud operálni a rendszeresen megismételt létfenntartó gyakorlatokban. Kijelentő ítéletekből elemző, összefoglaló következtetéseket képes levonni, azok láncolatából törvényszerűségeket megállapítani, hogy megismerje világát és önmagát. Kísérletező, felfedező, ismeretszerző játékának önmagában vett célja a tudás. Ám a végtelen emberi cselekvésláncolat valamely pontján minden ismeret felhasználható. Ha momentán másra nem, legfőbb gazdagságunk, az információs kincs bővítésére, további belső összefüggéseinek feltárására. Információk feldolgozásával és termelésével ez a játékos felfedező faj kozmikus jelentőséghez jut. Ez a parány felderíti a világűrt és megnézi, hogy mire tudja használni.

A fogalmi gondolkodás, nem mindenhatónak tekintve és nem elszigetelten, hanem holisztikusan alkalmazva, nélkülözhetetlen speciális emberi sajátosság és vívmány. Más kifejezéssel ezt hívjuk észnek. A rációval az ember reflektál a külvilágra és egy adott ponton megvalósítja az önreflexiót. Nemcsak él és gondolkodik, de ezt tudja is. Tudata van. Kibontakozott formájában ez eléggé késői termék. Hosszú korszakokon át az érzelmek uralma alatt állt.

A fejlett ragadozónak is van értelme. Az embernek emberi értelme és esze is van. Amikor azonban eszével ítéleteket alkot, tévedhet is. A hamis ítélet is benne van a pakliban. Közbeszédben hülyeségnek is szokták nevezni (ami a magyar nyelvben eredetileg elmebajt jelentett). Az ész és a tévedő botorság egyidejűleg született, ikertestvérek. Az állatot meg lehet téveszteni, de nem alkot magának tévnézeteket, hamis elképzeléseket. Erre csak ember képes. Hamis tudata lehet. Egy állatról nem mondhatjuk azt, hogy ésszerűtlenül cselekszik. Az irracionalitás ugyanúgy, mint a racionalitás az ember sajátja. Nem tévesztendő össze az emóciókkal.

3. A kulturális létezési mód

A kultúra első rendben - szabálykövetés.Az emberi agykéreg kognitív centrumként az önuralmat, a tervezést, a logikus és elvont gondolkozást szolgálja. Ám mindez túl is terjed a szabálykövetésen, a korábban említett túlélési parancsrenden, mivel egyben változatos lehetőségek tartománya is. Vagyis a szabadságé, melyben létrejöhetett az alkotó emberi szellem. Az utóbbi nem szorítkozik a magasabb szellemi tevékenységre, sem arra, amit az újság kulturális szféraként emleget, vagy nívós "kultúrrovatként" publikál.

A szellem alkotó munkája a kultúra egészében valósul meg. Az utóbbit a franciák civilisation spirituelle- nek is nevezik, de az értelmezési keveredés elkerülése végett a régészet nyomában a német kultúrafogalmat és szinonímaként a műveltség szót használom. Korszakonként és helyenként eltérő válfajai vannak. Alapeleme a természetben addig nem létező, minõségileg új jelenség, a létfenntartás és a mindennapi életmód kultúrája. Akkortájt kezdődött, amikor ősünk követ pattintott, hogy azzal felszabdalja zsákmányát, de ez még nem volt elég és nem ez a lényege. Az kellett, hogy a többiek utánozzák, közösen gyakorolják, ez rendszeressé váljon és ennek a mintáját átadják utódaiknak is. A társaslét korai szakasza még tagolatlan, differenciálatlan egység volt. Összes funkcióit együttesen gyakorolták a közösségek tagjai.

Az ember képes lett arra, hogy a létért való küzdelmében megszerzett és rendszeres használatúvá vált vívmányokat rögzítse és továbbadja utódainak és társainak. A konzerválás és az újítás egysége a kulturális folyamat, amelynek eredményei egymásra épülve felhalmozódnak és az egymást váltó emberi életek között folyamatosságot teremtenek a közösségeken belül. Hacsak valamilyen természeti csapás, háború meg nem semmisíti az adott közösséget.Számos műveltség nyom nélkül elpusztult.Az egyes kultúrák egyébként sem örök időkre adott módon léteznek. Hanyatló szakaszukat egy jeles történész szerint mindig civilizációs szakasz követi. Ebben a tárgyban is inkább megmaradok a régészeti terminológiánál, melyben a civilizáció szó az utóbbi néhány ezer esztendő társadalmi szervezettségének jelölésére van fenntartva

Az ember bio-pszichikai és szocio-kulturális lény. Fajtermészete már nem szorítkozik a biológiai osztályozásban számára kijelölt helyre.A kultúra az emberrel együtt született. Az ember a műveltséggel együtt keletkezett. Ennélfogva, igazi történetét csak a holisztikus művelődéstörténet képes leírni, aminek csupán szerény, habár fontos részét jelentik a művészettörténetek. Természetesen az egy fajhoz tartozó emberiségen belül nem lehet külön kultúraalakító faj, amely, hazug ideológiák szerint, emiatt magasabb rendű lenne másoknál. Az emberfaj műveltségén belül a nagyrasszok és módosulataik, továbbá az etnikumok, a nemzetek létrehozták a maguk különleges kultúráit.

Egészében, a kultúra az emberre specifikus létezésmód, magatartás és folyamat. Elemi készsége nemzedékeken át öröklõdve, hosszú időn át orálisan rögzül. Ennek a használata és a mûveltség mások által kimunkált tartalma viszont csak tanulással, tapasztalattal sajátítható el. A kultivált lelki szerkezetek, dinamikus sztereotípiák, magatartási minták spontán módon nem rögzülnek. Az ember bármikor regrediálhat korábbi mintákhoz. Tömegpszichózis esetén ez a visszaminősülés percek alatt bekövetkezhet. Extrém vad környezetben az ember vadállattá válhat. Némely hódító rezsim a ragadozó példáját állítja az ifjúság elé. A katonai drill az ellenségre célzottan oldja fel a gátlásokat és szabadítja meg az ölés parancsát a korspecifikus kulturális kerékbilincstől. Géppé változtatja az embert, miközben a gépek egyre inkább emberbarátivá válnak és emberesednek.

Az õseredeti kötöttségek egy részét már a gondolkodás megjelenése kikapcsolta. A főemlősök korlátozásai közül azt, amelyik egyetemesen gátolta az azonos fajú egyedek megölését.

4. A harmadik parancskészlet

Az emberek százezer éveken át gyalogos nomád vadászok voltak. Hatalmas területeken szétszórt kisebb (100 fõ alatti) csoportokban éltek. Az ember létezése beleolvadt a közösség életébe. Még egyed volt, nem egyén, ellenben vadász-cselekvéseiben a ragadozóknál sokkal nagyobb találékonyságot és rugalmasságot mutatott. Ám csak a közösségi test részeként, úgyszólván kinyújtott végtagjaként harcolt. Társas létében az én szinte nem is létezett, csak a "mi". A tudat közösségi jellegű volt. Kései grafikai alkotásaik is a legritkább esetben ábrázolnak egyéni arcot. Az elszigetelt csoportokon belül sajátos, orálisan hagyományozott és a közösség által uralt rend jelent meg. Harmadik parancskészletnek nevezhetõ, amit nem a dns kódolt, hanem a horda szokásrendje, társas hatása és hagyománya írt elő, mint szuperego. Az egyén ezzel ellentétes szükségletérzései, teljesülésükben akadályozott kívánságai, érzelmei a tudattalanba süllyedtek.

Az emberek közös szabályrendje még nem létezett, csak a csoportoké. A "mi" kezdettõl fogva, (ugyan eleinte a csekély népsűrűség miatt ritkábban) szembekerült az "õk"- kel, vagyis más embercsoportokkal a vadászterületért folyó harcban. Az "õk"-höz tartozókat meg lehetett és az esetek egy részében meg is kellett ölni. A horda egyetlen gyilkos személyiségként viselkedett, amikor lecsapott rájuk. Az "õk" annyit jelentett, hogy ellenség, holott ezek azonos fajhoz tartoztak. A felnőttek megölésének tilalma viszont általában érvényesült a közösségen belül. A faj megõrzése helyett egy szûkebb követelmény, a csoport fenntartásának parancsa érvényesült. A hordalét még nem ismert más csoportokkal közös, általuk is kötelezõnek tartott normákat.

A csoportok közti kapcsolatok elterjedésének nyomán a harmadik parancskészlet működése csoportrendből egyre táguló körben közösen gyakorolt magatartástípussá alakult át. Szélesedő területi közösségek alakultak. A harmadik parancskészletet most már az irányítás, állami kényszer, jog, erkölcs, intézményes vallás szabta meg. A kultúrának ezek az általános szabályai határozzák meg a faji természet érvényesülésének mikéntjét, anélkül, hogy az alapvető biológiai kereteket megváltoztatnák. A kulturális életmód bizonyos mértékig és fokozatosan, az ember élettani természetét is módosítja. Hatalmi törekvések és ideológiáik szokták felerősíteni a Mi és az Ők ellenséges szembenállását kifejező törekvéseket, érzéseket, gondolatokat, beszédmódot, szimbolikát.

A közvetve ható biológiai determináltság és társadalmi kényszer mellett azonban széles körben bontakozik ki és azokat a maga területén háttérbe szorítja a szellem szabad játéka.

5. Az alkotás magasabb szférái

Talán a legemberibb tulajdonság, összes sikereink szellemi forrása a fantázia. A teremtő képzeletet nem zavarja, hogy elszakad attól, ami érzékelhetően létezik és egyáltalán létezhet.A hús-vér ember által, saját örömére kigondolt fiktív világ a maga módján létezik. Az ősidők emberének mimetikus (utánzó) kifejezésekkel: hangokkal, tagolt beszéddel magatartással, gesztusokkal, énekkel, tánccal közvetített kommunikációja sem egyszerű másolata volt a reális történéseknek. A mesékben, mítoszokban, regékben, vallási kultuszokban foglalt valóság részt vett a reális közösség életének formálásában.

A szellemi alkotómunka ezektől gyökeresen különbözik. Annak ellenére, hogy a mindennapos kommunikáció évezredes, ősi elemeiből építkezett a sokkal később kialakult zene és táncművészet, a termelő, majd kézműves technikából merített a képzőművészet, a beszédből a szó művészete. A termelési tapasztalatot később a tudomány általánosította, a szokásmorált az etika és az államtan, a világértelmezést a filozófia és a teológia. Röviden, ezek a mindennapi élettől minőségileg eltérő, öntörvényű, saját közegükben alkotó magasabb szellemi szférák. Nem foglalják magukba az értelmiségi foglalkozások egészét. A vállalkozás, a politika és a napi újságírás sem játszik bennük szerepet. A hajdanidőről általános szinten tájékozódva, ezeknek a szakosodott területeknek a tartalmával itt nem kellett foglalkozni.

Más.eng.: http://href.hu/x/eb4s 115.hsz.

Fajtermészet bejegyzés elolvasása

Másolat. Az első világháború

100 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Három és fél millió magyar katona vett részt a harcokban.

Lövészárok szokásos formája. A harcok szünetében a bakák négy órát töltöttek a nyitott árokban, nyolc órát a fedezékben, vagy a század arcvonala mögött. Kéthetes turnusokban váltották a katonákat. Esős időszakban hamar sárrá változott az egész terület. A legnagyobb közvetlen ellenség a patkány volt. Tömegesen lepte el az árkokat, terjesztette a betegségeket.

Még kínzóbb ellenség volt a fejtetü és a ruhatetü. A két hét alatt alig volt lehetőség tisztálkodásra, mosásra pedig még annyi sem. Melegben félhavi izzadság száradt rá az emberek bőrére és ruhájára. Ettől szörnyűséges lövészárok szaguk volt. Próbáljuk meg átélni azoknak az érzéseit, akiket ilyen helyzetbe hoztak.

Felvetődik, hogy miért és kinek volt szüksége erre a háborúra.

Az egykorú fényképek nem hazudnak.

A Piave folyó mentén ílyen alakzatban várták az ellenséges támadást.

Ha parancsot kaptak, maguk mentek rohamra. (Az előtérben látható katona kezében a drótakadályt vágó szerszám.) Isonzó.

Indul a roham.

Még veszélyesebb feladat folyót forszírozni ellenséges tűzben.

A sebesültet a hátán szállítja a láthatóan kimerült szanitéc.

Másutt az utolsó ágyugolyóig folyik a védekezés. (Propaganda célú német képeslap, amelyen a kölcsönös öldöklés áldozatai is láthatók.)

Halottszemle galiciai magyar hősi halottak felett.

A hősi halottak özvegyei a háború után csekély nyugdíjat kaptak.

Italo engedélyével bemásolva.

Másolat. Az első világháború bejegyzés elolvasása

A 2. világháború oka... (ismétlés)

89 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

A bemásolt poszt hiánytalan szövege az első jelenlegi hozzászólásban található.

A 2. világháború oka: az 1. világháború utáni igazságtalan béke

25 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Ha nem is ilyen egyszerű a dolog, egy pár kérdésben Putyin fején találta a szöget.

Az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződés megalázta Németországot, és sok időzített bombát hagyott maga után, írta Putyin egy lengyel lapban. Ez értelemszerűen Trianonra is vonatkozik, de arról nem szólt, pedig annál nagyobb megalázást és időzített bombát nehéz elképzelni.

"Minden kétséget kizáróan, teljes joggal el lehet ítélni a Molotov-Ribbentrop paktumot" - írta az 1939. augusztus 23-án aláírt, titkos záradékában egyebek között Lengyelország felosztását rögzítő megállapodásról.

Putyin szerint a "nyugati demokráciák" megpróbáltak megegyezni Hitlerrel, hogy Kelet felé tereljék a náci diktátor agresszióját. Felidézte, hogy Nagy-Britannia és Franciaország már egy évvel a hasonló szovjet megállapodás előtt - 1938-ban - Münchenben szerződést írt alá a náci Németországgal. Szerinte a müncheni egyezmény következménye volt, hogy a Szovjetunió nem háríthatta el Németország megnemtámadási szerződésre vonatkozó javaslatát.

Megjegyezte azonban, hogy a II. világháború okait nemcsak a müncheni egyezményben kell keresni, hanem a versailles-i szerződésekben.

De mik voltak az I. világháború okai? Részben ugyanazok, mint a másodiké. Ezekről a közös okokról nem politikai nyilatkozatokból, hanem tudományos kutatásokból lehet tájékozódni.

Hozzászólások (25)

2009-08-31 22:511. Kisdeli Imre

Háborúk az emberiség velejárója. Milyen nagyságban tör ki az a helyzetek függvénye.Az első és a második is valaminek a folytatása. Német-Francia évszázados vetélkedés hozadéka. Ami megosztotta évszázadokon keresztül Európát.

2009-08-31 23:352. smirgli

@Kisdeli Imre: Mindig a hatalmon levők kezdeményezik a háborút és viszik bele a közembert, és lelkesítik azért, amibe majd százezerszám belepusztul.

2009-08-31 23:503. Kisdeli Imre

Nemzetek közt kivetítve így működik.De mióta a világ a világ ez így volt. Mert az ember is csak az élővilág tartozéka.Talán ez bizonyítja legjobban.

2009-09-01 06:254. smirgli

Kinek volt az érdeke belépni ebbe a háborúba? Nem a nemzetnek, az biztos.

2009-09-01 07:265. talon

"nem politikai nyilatkozatokból, hanem tudományos kutatásokból lehet tájékozódni." Persze. "Háborúk az emberiség velejárója." Ez a kisded szöveg még csak nem is politikai nyilatkozat, hanem lapos filozofálás ahelyett, hogy rámutatna egy konkrét háború konkrét kezdeményezőire.

2009-09-01 07:296. talon

@Kisdeli Imre: (Az első világháborúról is:) "Német-Francia évszázados vetélkedés hozadéka." Az az ő ügyük volt, nem magyar ügy.

2009-09-01 08:357. Kisdeli Imre

talon[6]Sajnos az érdekszférák kialakultak már ekkor.Mi ugye mint a Monarchia tagja megszabott utunk volt a háborúhoz.

2009-09-01 08:408. Kisdeli Imre

talon[5] Ennek a küzdelemnek se eleje se vége.Mikor ki milyen okból kezdte az mellékes. Több évszázados vetélkedés ez a világuralomért. Most a második után már kicsúszott a kezükből ez a lehetőség.Európa már nem a világhatalom központja egyelőre.

2009-09-01 09:319. talon

@Kisdeli Imre: 7: "Mi ugye mint a Monarchia tagja..." Nem voltunk egyszerűen "tagja". Duális monarchia volt.A magyar politikai felső vezetés a legmagasabb szinteken egyenlőként vett részt a döntéshozatalban. Saját érdekében. Sohasem törődtek a nemzet 90%-át kitevő "buta parasztokkal", meg a "bunkó prolikkal".

2009-09-01 09:4110. talon

@Kisdeli Imre: "Mikor ki milyen okból kezdte az mellékes." Egyáltalán nem mellékes, különösen világháború esetében. A dinasztiával érdekegységben a magyar vezetés balkáni pozíciói és veszélyeztetettnek érzett déli nagybirtokai miatt lelkesedett a háborúért. Amint, anno Bosznia-Herc. annektálásárt is. Ez volt tragikus hadbalépésünk egyik előzménye. A magyar uralkodó réteg rövidlátó vezetői ekkor már messze gyengébbek és korlátoltabbak voltak Deák Ferenc nemzedékénél.

2009-09-01 17:1311. smirgli

@talon: /5:"..konkrét kezdeményezőire.." Én nem személyekre gondolok. A messze nem korszerű társadalom olyan vezetői réteget termelt ki, amely képtelen volt józanul számításba venni a háború realitásait a nemzet szempontjából. Főrendek, birtokosok, katonatisztek, plutokraták észjárásán a saját, rövidlátó kapzsiságuk uralkodott.

2009-09-01 17:2212. smirgli

@talon: /6: A "Német-Francia évszázados vetélkedés" sem jelentette azt, hogy 1914-ben Európának elkerülhetetlenül lángba kell borulnia. Ez az orosz-Habsburg (balkáni) vetélkedéssel és a német-török érdekekkel kombinálódva egy évtized alatt hozta létre a veszélyes helyzetet. Anglia hathatós manőverezései is kellettek hozzá.

2009-09-01 17:2413. smirgli

@Kisdeli Imre: /7: "megszabott utunk volt a háborúhoz". A történelemben nincs megszabott út. Itt is voltak előzetes útelágazások, melyeket választva, el lehetett volna kerülni a részvételt.

2009-09-01 17:2914. smirgli

@Kisdeli Imre: "évszázados vetélkedés ez a világuralomért. Most a második után már kicsúszott a kezükből ez a lehetőség" Igen, szerencsére. De vannak, akik a saját szájuk íze szerint átírnák a második történetét. Vagy harmadikat játszanak, ha egyelőre másként nem megy, hát virtuálisan.

2009-09-01 17:3115. smirgli

@Kisdeli Imre: /8: előző kommentem erre vonatkozott.

2009-09-01 17:3616. smirgli

@talon: /9: "a nemzet 90%-át kitevő "buta parasztokkal". Akiket szolgának használtak. Olvasandó pl.: Gulácsy Irén: Förgeteg, vagy Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert.
A tudatlan szolgákat könnyű volt háborúra lelkesíteni a "kutya Szerbia" ellen.

2009-09-01 17:4317. smirgli

@talon: /10: "déli nagybirtokai miatt lelkesedett a háborúért." A nagytőkés réteg ezen kívül a hadi megrendelések miatt. Ennek és a szélesedő kispolgári rétegnek a dinasztia iránti lojalitása összevegyült egy ténylegesen fejlődő hazafias érzéssel, amit a háborús propaganda szintén kiaknázott.

2009-09-01 17:5418. smirgli

Itt említem, hogy ez a bejegyzés és szerteágazó vitája a legutóbbi, aug.30.-i jegyzetem témájának a történelmi előzményeit tárgyalja.

2009-09-01 17:5519. smirgli

Ami ehun van: http://href.hu/x/9yj7

2009-09-01 18:5120. Carolus

Nem volt kár együtt nézni a kettőt. Egyik sem az ideológia/rendszer miatt tört ki. Mindkettő a németek körüli szövetség és a nyugati-orosz szövetség között folyt. Megdöbbenhetsz, de ebből a szempontból mellékes, hogy a 2. esetben a németeknél náci, az oroszoknál bolsi rendszer volt.

2009-09-01 19:0621. talon

@Carolus: A németek szövetsége mindkét esetben gyengébb volt a másiknál. A magyar uralkodó körök mindkét esetben a gyengébb szövetségbe léptek be. Ennek árát az egész ország fizette meg és ma is fizetjük.

2009-09-01 19:2022. smirgli

@talon: "a magyar vezetés balkáni pozíciói és veszélyeztetettnek érzett déli nagybirtokai miatt lelkesedett a háborúért." Korlátolt politikájával nem adott elég teret a kisebbségi kultúráknak, ehelyett erővel próbálta megzabolázni azok lehetséges anyaországait.

2009-09-02 19:3123. italo

@smirgli: (11) Az ország évszázadokkal elmaradott agrárviszonyai és anakronisztikus rétegszerkezete mellett a földre irányuló bírvágy jellemezte a politikában döntő szerepet játszó főrendek magatartását. A gyors iparfejlődés és polarizált gazdagodás is hozzájárult a görcsösen kapzsi területszerzési kívánságukhoz, mely a legkevésbé a területek lakosságával törődött. Az elszegényedett középnemesből rekrutálódó hivatalnoki, katonatiszti, dzsentroid életformájú réteg ennek a torzult, irreálisan nagyzoló, fennsőbbséget hirdető hódító törekvésnek tömegtámogatást nyujtott. Mindez a hadbalépési döntéseknek csak a "hajlamosító" társadalmi alapja volt. Maguk a döntések mindig az azokat meghozó testületek és személyek felelősségi körébe tartoznak.

2009-09-02 20:2324. smirgli

@italo: Attól az elittől a különböző nyelvi érdekek megértését sem lehetett elvárni. A kiegyezésig a magyar nyelvhasználat elterjesztése volt a feladat. Miután domináns nyelv lett, gondozni kellett volna a kisebbségi nyelvhasználatot, kultúrát, oktatást is. Kezdeti kísérletek után a politika ebben kudarcot vallott, sőt, inkább akadályozta, mint segítette. Ezzel a 19. sz. végétől fogva tápot adott az egyébként is erősödő elszakadási törekvéseknek.

2009-09-03 00:0025. smirgli

@smirgli: /24 "erősödő elszakadási törekvéseknek" - melyeknek végső alapja a duális monarchia túlélési képtelensége volt. Szembekerült a modernitással, amikor már európai soknemzetiségű államok fenntartása előbb-utóbb gyakorlatilag mindenütt lehetetlenné vált. Szétesése már létezésében kódolva volt. Ekkora magyar etnikumnak az anyaországtól való leválasztása azonban elkerülhető lett volna emberségesebb békeszerződés esetén.

A 2. világháború oka... (ismétlés) bejegyzés elolvasása

Meister Vilmos tapasztalatai (2.) Befejezés

58 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Sohasem tapasztalhatja az ember elég korán, hogy mennyire nélkülözhető a világon. Pedig az eltűnésünkkel támadt rést oly gyorsan betömik, hogy alig is lehet észrevenni. Ott, ahol vagy, ahol megmaradsz, tedd, amit tudsz, légy tevékeny és szeretetreméltó, s élvezd azt, hogy jelen vagy.

Vannak az életnek olyan pillanatai, mikor az események a szövőszék vetélőjéhez hasonlóan ide-oda mozognak és feltarthatatlanul befejeznek egy szövedéket, melyet többé vagy kevésbé magunk kezdtünk készíteni.

Következik Meister Vilmos felszabadító levele művészi tanuló éveinek végén, hátralevő életére szóló megfontolásokkal.

A művészet hosszú, az élet rövid, az ítélet nehéz, az alkalom múló. Cselekedni könnyű, gondolkozni nehéz; a gondolat szerinti cselekedet kényelmetlen. Minden kezdet derűs, a küszöb a várakozás helye. A gyermek csodálkozik, a benyomás meghatározza útját; játszva tanul, a komolyság meglepi. Az utánzás velünk született, az utánzásra méltót nem könnyű felismerni. Ritkán találjuk meg, ami kitűnő, még ritkábban becsüljük. A magasság izgat bennünket, nem a lépcső fokai; szemünk a csúcson, járni a síkon szeretünk. Senki sem tudja, mit tesz, mikor helyesen cselekszik; de a helytelennek mindig tudatában vagyunk.

(A fenti részlet általános életbölcsességként is felfogható, mert kihagytam belőle, s most külön írom le azt, ami közvetlenül a művészetre vonatkozik, és szerintem a többi kreatív tevékenységre is.)

A művészetnek csak egy részét lehet megtanítani, a művésznek az egészre van szüksége. Aki félig ismeri, mindig tévelyeg és sokat beszél; aki az egészet bírja, csak tenni szeret és ritkán vagy későn beszél. Amazoknak nincsenek titkaik és nincsen erejük; tanításuk, mint a sült kenyér, ízletes és jóllakat egy napig; de lisztet nem lehet vetni s a vetőmagot nem szabad megőrölni. Jó a szó, de nem a legjobb. A legjobbat szó meg nem érteti. Legfőbb a szellem, amelyben cselekszünk. Aki csak jelekkel működik, az vaskalapos, színlelő vagy kontár. Sokan vannak ilyenek s jól érzik magukat együtt. Az igazi művész tanítása feltárja az értelmet; mert ahol a szavak hiányzanak, beszél a tett. Az igazi tanuló megtanulja az ismeretesből kifejteni az ismeretlent és közeledik a mesterhez.

(Goethe egyik alakja, Jarno, jóakaratú kíméletlenséggel és becsületes őszinteséggel eltanácsolja Vilmost a színészi pályától.) - Akárhol találkoztam is önnel, mindig megmondtam a tiszta igazságot. - Nem nagyon kímélt engem, - mondta Vilmos, - s úgy látszik, hű maradt az elveihez. - Hát mi kímélni való van azon, - felelte Jarno, - ha egy sok képességgel rendelkező fiatalember egészen helytelen irányba tér? Jarno ezután feltárja Vilmos előtt a színművészet egyik titkát. Ma ezt már tanítják.)

Aki csak önmagát tudja játszani, nem színész. Aki nem tud értelemre és alakra sok alakká átváltozni, nem érdemli meg ezt a nevet. Ön igen jól játszotta Hamletet és néhány más szerepet, amelyekben hasznát vette saját jellemének, alakjának és pillanatnyi hangulatának. Hát ez jó volna műkedvelő színpadon...Óvakodni kell egy olyan tehetségtől, amelynek tökéletes gyakorlására nincs reményünk. Bármily sokra viszi is magát benne az ember, végül, mikor tisztába jő egy mester érdemével, fájdalmasan fogja siratni az elvesztegetett időt és erőt, amit ilyen kontárságra fordít. (A szöveg Benedek Marcell fordítása.)

Meister Vilmos tapasztalatai (2.) Befejezés bejegyzés elolvasása

Meister Vilmos tapasztalatai (1.)

43 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

(Kiegészítve az utolsó három bekezdéssel.)

Minden jó társaság csak bizonyos feltételek között létezhet. Bizonyos modort, bizonyos szólásokat, tárgyakat és viselkedésmódot ki kell zárni. Az ember nem lesz szegényebb, ha összevonja a háztartását.

Mint lelkész, nem akarok sokat beszélni neki, de hamarosan meg kell éreznie: minden kételyt csak tevékenységgel lehet elmulasztani.

Az emberre nézve csak az az egy szerencsétlenség, ha valami olyan eszme rögződik meg benne, amelynek nincs hatása a tevékeny életre, vagy éppen elvonja őt a tevékeny élettől.

Az embernek, azt hiszem, legnagyobb érdeme, ha, amennyire lehet, maga parancsol a körülményeknek és nem engedi, hogy azok a kelleténél jobban parancsoljanak neki.

Egy szép hívő lélek vallomásai is gazdagították Meistert. A hölgy szerint: „Az ember korlátozott helyzetre született; egyszerű, közeli, határozott célokat át tud látni...de mihelyt tágabb területre jut, sem azt nem tudja, mit akar, sem azt, hogy mit kell tennie.

A művelt emberek között kevés komolyságot lehet találni; úgy élnek, ahogy az ember egy csomó újságot olvas el: hogy hamarosan elkészüljön vele. Rómában egy fiatal angol elégedetten mondta a társaságnak, hogy ma hat templomot és két képtárt rázott le a nyakáról. „Sok mindenfélét akarnak tudni és ismerni, főképpen azt, amihez legkevesebb közük van”.

Csak a művészet története adhat fogalmat nekünk egy műalkotás értékéről és érdemeiről, folytatta a vallásos hölgy. Erre a szerző párhuzamot vont művészet s erkölcs fejlődése között. - „Tökéletesen igaza van, s ebből láthatjuk, hogy rosszul teszi az ember, ha csak a magába zárt erkölcsi fejlődéssel törődik; sőt, akinek szelleme valami magasabb erkölcsi kultúrára törekszik, annak minden oka megvan arra, hogy finomabb érzékiségét is kifejlessze...”

Meister Vilmos tapasztalatai (1.) bejegyzés elolvasása

Kényszer, véletlen, sors

36 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Tanulóévek tapasztalatából

Ennek a világnak szövedéke kényszerűségből és véletlenből való; az ember esze a kettő közé áll és tud uralkodni rajtuk; azt, ami kényszerű, úgy tekinti, mint létének alapját; a véletlent tudja irányítani, vezetni és kihasználni. Jaj annak, aki a véletlennek valami ész-félét tulajdonít. Wilhelm Meister tanulóéveinek idején találkozott ezzel a szentenciával. Egyebek között még az alábbi megfontolások vetődtek fel nyugtalan, igazságkereső társalgásainak menetében.

Engem csak az az ember örvendeztet meg,aki tudja, mi használ neki és másoknak, s azon dolgozik, hogy saját kénye-kedvét korlátozza. Mindenkinek kezében van saját szerencséje, mint a művésznek a nyers anyag, melyet alakká akar átváltoztatni. De ezzel a művészettel is úgy áll a dolog, mint a többivel; csak a hozzávaló képesség születik velünk, de meg kell tanulni és gondosan gyakorolni.

Azonban a sors a véletlen útján működik s az fölötte ügyetlen egy szerv. Mert ritkán látszik úgy, mintha pontosan és tisztán azt hajtaná végre, amit a sors elhatározott. A legtöbb dolog, ami a világon történt, igazolja vélekedésemet. Nem vall-e sok esemény kezdetben valami nagy értelemre és nem végződik-e a legtöbb esetben valami együgyűséggel.

Kényszer, véletlen, sors bejegyzés elolvasása

Egy jó megközelítés

78 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Megfontolásra ajánlok egyes álláspontokat, anélkül, hogy a róluk nyilatkozó személy egész tevékenységét vagy eszmei szimpátiáit minősíteném. Saját negatív, vagy pozitív véleményemet sem rejtem véka alá, ki kényszeríthetne erre?

A címben előlegezett kedvező megítélés tárgya a Tarlóssal készült interjú részlete.

– A Jobbik, sőt fideszesek fogalmaznak meg bírálatokat, amiért a volt Demszky-helyettest, a liberális Atkári Jánost kérte fel pénzügyi tanácsadónak.

– Mi köze a liberalizmusnak a pénzügyi szakmához? Magyarországon kicsit kuszált az, hogy mi liberális és mi anarchikus. Éppen a számok tanúsítanak átható közömbösséget az iránt az ideológia iránt, hogy „mindent lehet másképp látni”. Amit éppen negatív értelemben emeltem ki az átadás-átvételkor, az az, hogy a főváros pénzügyi helyzete borzasztó rossz. Ezt kell origónak tekinteni. Ezért van szükség Atkári János szigorú pénzügyi szemléletére.

– A szintén liberális Bojár Iván András városképiroda-vezető lesz.

Egyikük sem politikusnak jön ide. Politikai befolyásuk zéró lesz. A szakértelmükre van szükség, ezt fizetjük meg. Most a választások után a bármely oldalról jövő eszelős megnyilvánulásokra azt tudom mondani: bosszankodjanak csak, a döntésem marad.

*

Eddig a szemelvény. Látszik belőle, hogy Tarlós szuverén személyiség, ami fontos. Még fontosabb, hogy a szakmai tartalmat elválasztja a pártmozgalmi irányzatoktól. Nem paktál le a politikailag vele szemben álló irányzattal. Szakmai kérdésekben a szakemberekre támaszkodik, múltbeli, vagy jelenlegi közéleti kötődéseiktől függetlenül.
Az már egy másik szakmához tartozik, hogy a liberalizmust nem mint kudarcos neoliberális ideológiát, hanem hosszú történetű eszmerendszert ismerjék el, amely mást és mást jelent az élet különböző területein. Ehhez Tarlós nem ért, de nem is ez a feladata. Ha pedig valaha a feladata lesz, akkor bizonyára ehhez is megtalálja és alkalmazza a megfelelő szakembert.

Egy jó megközelítés bejegyzés elolvasása

Az ember természete

104 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Isaiah Berlin felfogása (1986).

(Egy bizonyos nézet szerint) „amit emberi természetnek nevezünk, kultúránként változhat, sőt, akár egy kultúrán belül is eltérő lehet. ...Különféle tényezők játszanak szerepet az emberi válaszreakciók módosulásában – abban, hogy az emberek sokféleképpen válaszolnak a természet kihívásaira és egymásnak –, és ... ezért egyszerűen hamis az az elképzelés, mely szerint minden ember mindenkor és mindenhol rendelkezik egyetemes, időtlen és megváltoztathatatlan igazságok tényleges vagy potenciális tudásával ....

Az ilyen a priori tudásba és megváltoztathatatlan igazságokba vetett hit ... az európai tradíció központi magját alkotja, de ha Vicónak, Marxnak és a többieknek igazuk van, és szerintem igazuk van, akkor ez nem megalapozott felfogás. Az emberi lények különböznek, értékrendjük eltér, és mindannyian másképp értelmezik a világot...

Nem hiszem, hogy ez bármiféle relativizmushoz vezet. Igaz is, (némelyek szerint) ...ha lehámozunk az emberről mindent, ami rárakódott, minden változást, romlást, torzítást stb., ...akkor az alapokban felfedezzük a természeti embert, akit olykor a rézbőrű indiánokkal szoktak azonosítani, mivel nekik nem kellett tapasztalniuk az európai kultúra torzításait. Ezt az álláspontot támadja például Edmund Burke, aki (szerint) az ember belsejében nincs semmiféle tisztán természeti lény, amely akkor kerül felszínre, ha lehántjuk róla az összes mesterségesen kialakított hiedelmet, szokást, értéket, életformát és viselkedési módot, amely rárakódott erre a tiszta, természeti lényre. Erre gondolok én is, amikor tagadom, hogy létezik valamiféle állandó emberi természet: nem hiszem, hogy az emberek a „bőrük alatt” minden lényeges szempontból egyformák, vagyis én abban hiszek, hogy a különféleség része az emberi létezésnek...

De akkor mit értek azon, hogy az embereknek van valamilyen közös természetük? Nos, úgy vélem, valami közösnek kell lennie az emberi lényekben, ha bármiféle értelmet tulajdonítunk az emberi lény fogalmának. Azt hiszem, igazat mondunk, ha azt állítjuk, hogy vannak bizonyos alapvető szükségletek, amelyek mindenkire jellemzők, aki emberi lénynek minősül: mindenkinek szüksége van például élelemre, fedélre, biztonságra és – ha elfogadjuk Herder nézetét – arra, hogy egy magáénak vallott csoportba tartozzék.

Ezek csupán a legalapvetőbb tulajdonságok; ide lehet sorolni még az emberek minimális fokú szabadságszükségletét, azt, hogy módjuk legyen a boldogság elérésére, illetve arra, hogy éljenek az önkifejezés képességével, szükségük van alkotásra (legalább elemi fokon), szeretetre, továbbá (a vallásos gondolkodók szerint) arra is, hogy valakit vagy valamit imádjanak, hogy érintkezzenek egymással, és szükségük van valamilyen eszközre, amellyel – akár nagyon is szimbolikus és mitologikus formában – meg tudják érteni és le tudják írni önmagukat és saját viszonyukat ahhoz a természeti és emberi környezethez, amelyben élnek. Ha mindez nincs meg, már egyetlen társadalmon belül is lehetetlenné válna a kommunikáció az emberi lények között, arról nem is beszélve, hogy nem értenék, amit mások – más korokban és kultúrákban élők – akartak kifejezni.

Én abban hiszek, hogy állandóan lehetőség van a változásra, módosulásra, új változatok kialakulására, de ugyanakkor nem állíthatom, hogy van valamilyen központi mag, amelyben a változás vagy a módosulás végbemegy. Pedig ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen, elég közös vonásnak kell lennie azokban a különféle egyénekben és csoportokban, amelyek változásokon mennek át; ez megfogalmazható úgy, hogy fölsoroljuk a különféle alapvető szükségleteket, melyeknek különféle formái és változatai megtalálhatók a különböző személyekben, eltérő kultúrákban, társadalmakban stb. – ezt szinte mechanikusan meg tudjuk tenni: ezért tekintjük őket „alapvető”-nek.

Mindenkinek szüksége van élelemre, de az különbözik, hogy miképpen jut hozzá, milyen ételt kíván, és milyen lépéseket tesz, hogy megszerezze; ugyanez a helyzet az összes többi alapvető szükséglettel: mitológiánk, metafizikánk, vallásunk, nyelvünk, gesztusaink szélsőségesen különböznek, de az nem, hogy ezek kísérletek környezetünk – valójában a világ – magyarázatára, hogy így próbálunk otthonra lelni a környező kusza világban."

Az ember természete bejegyzés elolvasása

Értelmetlen és értelmes hadova (frissítve)

215 hozzászólás Írta smirgli 1 éve

Időszerűvé vált a cím frissítése. A téma megbeszéléséből kitetszik, hogy van egy sor pozitív mozzanat is az idézett dokumentumban és az interjúalany egyéb megnyilvánulásaiban. Saját kommentjeimben is felsoroltam néhányat. Az egyoldalú kritikát negatív törekvések érdekében is fel lehetne használni. Rossz szándékú igyekezet minden, ami az európai alkotmányos alapelvek, az egyetemes emberi értékek ellen irányul. - A szövegtest továbbra is saját kritikai észrevételeimet tartalmazza. A hozzászólásokkal együtt ad kerekebb képet a témáról.

„Valóban egyensúly és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni. Angolul találóan úgy fogalmazzák meg ezt a szerepkört, hogy: checks and balances. A check szó nem ellensúly, hanem egyfajta ellenőrzés. Az alkotmányjogászok sokszor hajlamosak ellensúlyként fordítani – lehet így is értelmezni –, de az én felfogásom szerint az ellensúlyozás az ellenzéki pártok feladata.”

Az első mondat adja meg az alaphangot. Értelmetlen, mert nincs olyan tárgy vagy személy, amely, vagy aki egyensúly lehetne, ilyen szerepet tölthetne be. Egy személy végezhet kiegyensúlyozó feladatot, olyan módon, hogy ellensúlyt képez (állít szembe) valamely erőhatással. Ismert, hogy nálunk jelenleg mi a domináns törvénykezési erőhatás.

Egy tárgynak, pl. darunak is súlyokat raknak az egyik végibe, hogy ellenpontja legyen az emelő erőkarnak. Az egyensúly a kettő összhatásából jön létre. Az efelől tudatlan, értelmetlen hadovát kétharmad, három harmad, de még négy harmad sem képes igazolni. Az ellenpontot senki sem hiszi egyensúlynak. Ha a helye üres, vagy csak névleges súlya van, akkor a legkevésbé.

Értelmetlen és értelmes hadova (frissítve) bejegyzés elolvasása

Hülye-ellenes beszédrészlet

21 hozzászólás Írta smirgli több éve

Foglalkozni kell egy szembeötlő különbséggel az első szabadon választott és a mostani országgyűlés között. „Abban a történelmi parlamentben nem volt radikális jobboldali párt és frakció. Most viszont a választók akaratából van.

Le kell szögeznünk, hogy minden országgyűlési képviselő egyenlő legitimáció birtokosa, jogállásukban nincs különbség.

Minden párt létének megvannak az alkotmányos feltételei, valamint működésének világos alkotmányos határai. A véleménynyilvánítás szabadságát a gyakorlatban is a legfontosabb emberi és politikai jogok egyikének tartjuk, és ezért sokat kell elviselnünk. Ám pontos határa van annak is, hogy az Alkotmány alapértékeivel, az emberi méltósággal és az egyenlőséggel szemben álló, erkölcsileg elfogadhatatlan nézetek hangoztatása mikor lesz tűrhetetlen büntetőjogilag is. Nem engedhető meg például, hogy gyűlöletre uszítás elhangozzék az Országgyűlésben, vagy az Országgyűlés tagjának a szájából. A mentelmi jog nem védheti azt a képviselőt, aki ezt a bűncselekményt elköveti. A mentelmi jog feladata, hogy a képviselőt megvédje a munkáját akadályozó zaklatástól és támadásoktól, de nem lehet menlevél a tudatos jogsértőknek.
Továbbá, amit jogilag el kell viselni, vagyis nem lehet betiltani és büntetni, azt nem kell elviselni sem emberileg, sem a politikában. Sőt, nem is szabad. Biztos vagyok benne, hogy ennek az Országgyűlésnek a túlnyomó többsége minden alkalommal kiáll az Alkotmány és civilizációnk alapértékei mellett, és visszautasítja ezen értékek megsértését.

Téves és félrevezető, sőt rosszakaratú lenne a magyar Országgyűlést vagy a magyar politikai életet azzal jellemezni, vagy annak alapján megítélni, hogy radikális jobboldali párt is bejutott az Országgyűlésbe. A számos régi európai demokráciát, ahol szélsőséges párt is van a parlamentben, nem eszerint, hanem az egész demokratikus rendszer szilárdsága és alkotmányos működése alapján ítélik meg. Az alkotmányos demokrácia egyértelműsége és szilárdsága Magyarország és a most megalakuló Országgyűlés tekintetében sem kérdőjelezhető meg.

A médiában mégis megjelenő kétségeket pedig – táplálkozzanak akár tájékozatlanságból, akár más motivációból – úgysem lehet cáfolatokkal semlegesíteni, és ez nem is lenne kívánatos. Kizárólag a tettek számítanak. Azzal foglalja el Magyarország megkérdőjelezhetetlen helyét a demokráciák sorában, ha megfékezi a szélsőségesek erőszakosságát és propagandáját.”

Hülye-ellenes beszédrészlet bejegyzés elolvasása

Kinek a gyermeke a szélsőjobb?

45 hozzászólás Írta smirgli több éve

Nem lenne helyes kiragadni az itthon történteket a modern európai (sőt globális) kontextusból: az idegengyűlölet és a rasszizmus nem csak nálunk kapott új erőre az elmúlt években, és az antiszemitizmus sem hungarikum. A minap a német Der Tagesspiegel felsorolt egy tucatnyi európai politikai képződményt, melyek egyaránt az idegen etnikai csoportokkal szemben határozzák meg önmagukat. A válságok rendre felerősítik a hasonló primitív nézeteket és a belőlük következő törekvéseket.

Ha a jelenség nem magyar, akkor azt a tudománytalan magyarázatot is nyugodtan el lehet vetni, miszerint a szélsőjobboldal bekerülése az Országgyűlésbe egyedül az eddigi koalíciós kormányok tevékenységének gyümölcse. Miközben tagadni, hogy részben politikai felelősség terheli őket és ellenzéküket emiatt, szintén tudománytalan. Az is bornírt ostobaság, hogy jobbközép, konzervatív kormányzás alatt eleve vissza fog szorulni a szélsőjobb. Franciaországban a meglehetősen idegenellenes Nicolas Sarkozy elnöksége alatt új erőre kapott a Nemzeti Front, márciusban kilenc százalék felett szerzett voksot a regionális választáson, és Jean-Marie LePen nyomdokain lépkedő leánya már a mozgalom újraéledéséről szónokol.

Egyvalami viszont magyar sajátosság: a jobbközép orgánumok reakciója. Angliában, Csehországban vagy Hollandiában nem kell a konzervatív lapok publicistáinak amiatt keseregniük, hogy szembekerültek egykori barátaikkal. Ott ugyanis nem szokás együtt piálni a neonácikkal, vezércikkekben, vezérblogokban tüzelni, támogatni őket akkor is, ha szembekerülnek a törvénnyel, és csak a választások előtt pár héttel rájönni, kik ők valójában.

A bejegyzés elkészítéséhez Horváth Gábor cikkét használtam fel.

Kinek a gyermeke a szélsőjobb? bejegyzés elolvasása